Sziasztok!

Gondolom sokan vannak akik a jelen helyzetben úgy gondolják, hogy meg kell örökíteni ezeknek a napoknak a történéseit, hogy egyszer majd objektíven nézhessünk vissza.

Kis háttér, ha nem a jelenben (2020) olvasod a következő bejegyzéseket.

Valamikor 2019 telén, egyes források szerint Novemberben, más források szerint Decemberben, a kínai Vuhan (Hubei) városából indult ki a SARV-Ver2, vagy ahogy mindenki nevezte COVID-19, koronavírus járvány. Első hetekben csak kevés információ jutott ki Kínán kivülre, az első komolyabb hír az volt, hogy Vuhant lezárták es nem engedik, hogy oda be- vagy onnan kijöjjön bárki is. Az első kínai halottat január 10-én ismerték el a kínaiak.

A vírus a karantén ellenére átterjedt először a környező országokra majd a teljes Ázsiára, Európára és Amerikára. Március elejére 4 jelentős gócpont alakult ki Vuhan-Kína, Irán, Bergamo-Olaszország és Seattle - USA. 

Március közepére Európa szinten minden országában utazási tilalmat, határellenőrzéseket, orvosi ellenőrzéseket rendeltek el. Bezártak az óvódák, bölcsödék. Az általános és középiskolák valamint az egyetemek online, digitális oktatásra álltak át. Rengeteg munkahelyen az otthonról dolgozás lett a preferált munkavégzési forma. Elmaradtak koncertek, szíínházi előadások, rendezvények. Bezártak a mozik és korlátozták az éttermek nyitvatartását is.

Mindezt azért, hogy a vírus terjedését lelassítsuk és ne zúduljanak rá a betegek az orvosi ellátórendszerre. 

Mivel ez az egész elég jól dokumentált, nem magáról a járványról akarok írni, hanem arról, hogy mi, mint család, hogyan éljük meg a karantént, az előttünk álló heteket.