Szerdán március 11-én a kormány vészhelyzetet hírdetett ki, aminek értelmében beutazási tilalmat rendeltek el Kínából, Dél-Koreából, Iránból és Olaszországból, visszaállítják a határellenőrzést a szlovén és a horvát határokon, akik fertőzőttnek nyilvántott területről jönnek, önkéntes karanténba kell vonuljanak 14 napra, bezártak az egyetemek és távoktatásra állnak át, a 100 főnél nagyobb beltéri és az 500 főnél nagyobb kültéri rendezvényeket betiltják. Ez volt szerdán.

Természetesen, ahogy az lenni szokott minden bizonytalanság idején, az emberek elkezdtek bevásárolni kb mindent, amit felleltek a boltokban. Elfogytak az áruk a boltok polcairól, a gyógyszertárakból. 

Pénteken, március 13-án este már ott tartottunk, hogy az általános és közepiskolákat is digitális oktatásúvá alakítják át 03.16. hétfőtől.  Én már itthonról dolgoztam.

Szombaton és vasárnap azzal foglalatoskodtunk, hogy rendbe tegyük a kamrát, próbáltunk annyi helyet felszabadítani, hogy a vásárolt dolgainknak helyet szorítsunk. Nem vettük meg a fél boltot, már ami maradt, ha a számításaim helyesek, akkor kb 1 heti élelmiszer van itthon, csokiból és kekszből kevesebb. Nem vettünk 30 guriga wc papírt ;) 

Vasárnap még egy utolsó családi ebéd volt, ahol mindenki, aki jelen volt, próbálta a helyén kezelni a helyzetet, persze tudjuk, hogy lesznek gondok, sok a bizonytalanság, de próbáljuk a helyén kezelni a helyzetet.

Jelen pillanatban még nemhogy felmérni, de felfogni sem tudjuk, hogy az elkövetkezendő heteket, hónapokat milyen állapotban fogjuk átvészelni. A bizonytalanság, a bezártság és a külső függőségek mind olyanok tényezők amelyekre nem lehet és nem is tudunk felkészülni. Két kisebb gyerekkel vágunk neki ennek a megpróbáltatásoknak, az látszik, hogy ők már most nehezen fogják tűrni, hogy be legyenek zárva a házba. Szerencse, hogy van kert, ahova kimehetnek.