Víruspozitívak az országban 58-an vannak a reggeli számok alapján. A mai sajtótájékoztatón már kvázi ténykent közölték, hogy készüljön mindenki, a jelenlegi szám csak a kezdet és jobb ha készülünk az ezres számokra.

Ma, leszámítva egy 30 perces egészségügyi sétát, végig itthon voltunk, várjuk, hogy történjen valami. Egyre jobban az jön át a hírekből, hogy ez a bezárkózás nem két hétig, de inkább két hónap vagy tovább tart majd.
A postásra viszont nagyon zabos vagyok, mert jött egy ajánlott levelem, de nem csöngetett be a jóember, hanem írt egy cetlit, hogy fáradjak be a postára a levélért... Most tényleg, ez kellett? Felfoghatatlan.

A tegnap megemlített áremelkedésről mára már példákat is lehet olvasni, például a csirkemell ára duplázott az utóbbi két hétben. Frankó :(

 Otthoni munka 

Eseménytelennek mondanám, gördülékenyen ment minden. Soha rosszabb munkanapot.
Ezzel az új helyzettel jó sok új érdekes dolog is bejött az életembe. Például az, hogy bővülnie kellene a csapatnak viszont most nem tudok személyes interjúkon részt venni. Minden online lett, az interjú meg videós. Meg kell vallanom, nekem ez tetszik, azt a technokrata mindenemet :) . Azon gondolkodtam, hogy a kollégák hogyan élik meg ezt a helyzetet. Szerintem holnaptól elkezdem hívogatni őket és beszélgetek mindenkivel pár percet. Ez jó ötletnek tűnik most.

 Otthoni élet

A gyerekek továbbra is nyúzzák egymást, lehet ez a normális állapot, nem tudom, viszont az biztos, hogy egyre hamarabb emelem fel a hangom. És ez nem jó..
Holnap indul a digitális oktatás, repesve várom.
Egy dolgot észrevettem magamon már így pár nap után is, jelesül azt, hogy a hobbym, ami nagy százalékban töltötte ki a napjaimat és állandó vita tárgya volt, visszaszorulóban van. Nem érzek óriási késztetést, hogy napi szinten űzzem, ha van szabadidőm, nem megyek egyből és csinálom. Kérdés, hogy ez hosszútávon is megmarad vagy ez csak egy átmeneti zavar, diszorientáció, a kialakult helyzet miatt. Amúgy még mindig nem fogtam fel a helyzetet teljesen.
Ja és a pincelejáró lámpája elkezdett villogni, szuper időzítéssel, most kell szereznem egy izzót mert persze tartalék az nincs itthon. Miért is lenne?

Azt is ki kell találni, hogy mi legyen az ebéd az elkövetkezendő napokban. Tétetelezzük fel, hogy minden 5. nap megyek el vásárolni az azt jelenti, hogy 5 napra minimum tudni kell, hogy mit akarok főzni, ráadásul bele kell kalkulálni, hogy valami éppen nincs a boltban, akkor jön a B-terv, szóval az 5 az inkább 7 vagy 10.  

Környezet

Semmi változás, minden olyan, mintha egy nagyon hosszúra nyúlt hétvége lenne.

Vajon ha ennek vége van, akkor mennyiben változunk meg mi magunk, mennyire változik meg a családunkhoz fűződő viszonyunk, milyen lesz az első találkozás a barátokkal, kollégákkal? Fel nem foghatom és jelen pillanatban nagyon távolinak tűnik.