Péntek, 300 pozitív eset, a mai napon bejelentették, hogy holnaptól Kijárási korlátozást lép életbe, am olyan jól sikerült tövény, hogy ahány ember, annyiféleképpen értelmezi. A lényeg, hogy mindenki tartózkodjon otthon, ne legyenek csoportulások, tilos a vendéglátóipari egységekben tartózkodni (éljen a házhozszállítás), alapos indok nélkül ne lépjen ki senki otthonról, 0900 és 1200 között csak a 65 éve felettiek lehetnek boltokban, piacokon.

A mai nap elég eseménytelen volt, sajnos nem volt időm olvasni COVID-19 témában sem, más témában sem mondjuk. Egész napomat a céges feladataim és az azok körüli agyalás vitte el. Az ebéd készítés alatt megint ott figyelt a laptop a konyhában...

Ebédnél beszélgettünk az asszonnyal arról, hogy ha valaki felelőtlenül viselkedik ebben a helyzetben és megfertőzi valamelyik rokonát, akkor milyen lelkiismereti problémákkal szembesül. Az én meglátásom az volt, amit végül el is fogadtunk közös álláspontnak, hogy nem lehet megmondani minden egyes esetben, hogy honnan kapja, kapta el valaki. Amennyiben a megfelelő védekezést megoldjuk, úgy valószinűsíthető, hogy a fertőzés nem tölünk ered és egy családtag esetleges megbetegedésénel nem kell magunkra vállálni a fertőző szerepet és az ezzel járó morális terhet. Az a kérdés, hogy ha valaki felelőtlenül vagy hanyagul viselkedik és vélhetően ebből fakad fertőzés, megbetegedés, vele szemben hogyan reagál a család, na az rejtély.

Otthoni munka

Szépen kitöltötte a teljes napot, reggeltől egészen estig, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Mielőtt beütött volna ez a virus balhé, már akkor is kezdett egyre több dolog történni, most, hogy mindenki otthonról dolgozik picit más lett a kommunikáció. Nem küldök levelet, inkább telefon, Skype, Teams beszélgetés. Legyen azonnal válasz, nem akarok a válasz e-mail-re várni. Beszéltem ma több hasonló pozícióban lévő kollégával, vegyes a kép, van aki élvezi, van aki nem. Aki nem, annak leginkább az a problémája, hogy az embereivel nem tud találkozni, nem látja rajtuk a nonverbális kommunikációs jeleket sokszor. Abban egyetértettünk, hogy érett csapatoknál ez a működési mód teljesen jó, nem okoz lassulást, problémát. Persze mi lesz, ha már harmadik hónapja leszünk itthon?

Otthoni élet

Ma vettük a bátorságot és elmentünk sétálni Esztegom mellé a Búbánatvölgybe. Mi kerültük az embereket, sok fiatal volt kint, fociztak, bandáztak. Láthatóan nem érdekelte őket, hogy mi folyik körülöttük. Sajnálatos. Voltak idősek is, akik döntően horgásztak és sajnos a találkozáskori kézfogás náluk sem maradt el.

Közel egy órát sétáltunk a tó környékén és a közeli erdőben, olyan helyeken, ahol senki nem volt körülöttünk. A gyerekek el is fáradtak a végére, ők két hete a lábukat nem tették ki a kertkapun.

Környezet

Semmi extra, tartjuk magunkat.