A mai napon a pozitív koronavírusosok száma, már akiket elkapott a rendszer, elérte az 50-et. Mindenkit arra kérnek, hogy csak akkor menjen ki a házból, lakásból, ha feltétlenül szükséges. Van, akinek sikerül, van akinek nem. Ma volt először hivatalos becslés a jövőre nézve, hogy heteken belül az ezres számot fogja elérni a fertőzöttek száma. A pesti helyszínen kívül több vidéki városban is alakítanak ki kórházi ágyakat a betegek számára.

Gyógyszertár

Be kell vallanom, hogy el kellett mennem gyógyszertárba vitaminért a gyerekeknek és az öregeknek. A következő vásárlást nem tervezem csütörtöknél előbb.

A gyógyszertár egy igen jó tapasztalás volt. Az emberek kezdik komolyan venni amit kérnek és azt kell mondanom, hogy többen voltak azok, aki tartottak 1m távolságot a többiektől. Vannak persze olyanok, akik a többiek nyakán lihengnek, de remélhetőleg egyre kevesebben lesznek. Azt pedig már csak halkan jegyezném meg, hogy attól, hogy nyilt téren, a bejárat előtt várakoznak az emberek, nem kellene bagózni...

A gyógyszertáros néni viszont nagyon kedves volt, bár látszott rajta, hogy nagyon fáradt. Sikerült az utolsó két vitaminos dobozt megkaparintanom, most remélhetőleg nem kell hosszú ideig menni.

Money, money, money

 Egyre jobban a figyelem központjába kerül az emberekre gyakorolt anyagi vonzata is ennek az egész járványnak. Az elsődleges hatás a pánikvásárlás és az ebből fakadó extra kiadások. Akik pont kijönnek a hó végén a pénzükből, azoknak a többlet vásárlás nehezen megoldható problémát jelent és akkor még nem is szóltam arról, hogy a kereslet-kínálat törvénye miatt az árak is megugrani látszanak. Az emberek úgy vásárolnak, mintha nem lenne holnap, a boltok pedig hullámzó készletekkel próbálnak kiszolgálni mindenkit.. 
A másik, majdnem azonnal jelentkező probléma az a gazdasági lassulásból fakadó munkahely elvesztése, ami már érezteti a hatását olyan helyeken, amelyek már részlegesen vagy teljesen leálltak. Ilyenkor a munkavállaló vagy kijelenti, elküldi az alkamazottat vagy ha van erre tartaléka, akkor próbálja megtartani. Kérdés, hogy mi a jobb, elküldeni valakit majd újra felvenni amikor elvonutl a vihar, vagy próbálni megtartani, mégha nem is azonos feltételekkel, amíg nem tudja ellátni a feladatát. Meg persze sok kkv nem is tudná ezt megvalósítani az általános forráshiány és tartalékképzés hiánya miatt.
Mivel a tőzsdék is beszakadtak az utóbbi kb 2 hétben ezért azok, akik valamiféle befektetésben tartották a pénzüket, azok is kénytelenek jelentős veszteségeket elszenvedni. Várható, hogy a lakáspiac is, ami az utóbbi években szárnyalt, be fog zuhanni, mert drasztikusan lecsökken a kereslet valamint a munkahelyek elvesztése miatt egyre többen lesznek, akik nem tudják fizetni a törlesztőrészleteiket és a lakás teljes elvesztése helyett próbálják majd a veszteségeiket minimalizálni.

Otthoni munka

Ma volt valami az internettel, mert valahogy nem mentek olyan gördülékenyen a dolgok, mint eddig. Nem is csoda, hiszen jóval nagyobb forgalom van. Az itthoni munkába a gyerekek zsivaján túl beszűrődik a hírek állandó monitorozása, valahogy mindig odakalandozom... Ettől nem lesz jobb, rosszabb sem mondjuk, csak elvonja a figyelmemet. .A napi sajtótájékoztató is részévé válik a napi rutinunknak, noha sok kézzel fogható információval ma nem (sem) lettünk gazdagabbak. 

Otthoni élet

Lassan indul a digitális suli, ehhez csináltunk egy e-mail-t a gyereknek, meg persze némi hálózat építésre is szükség van, ezt is elkezdtem, talán holnap már kész is lesz. Az idő szép volt ma, így a gyerekek legalább tudtak kint rohangálni, annyit mondjuk nem, hogy lefáradjanak nagyon, de annyit igen, hogy levegőn legyenek.

Az ebéd ma nem a gasztronómia csúcsa volt, diós tészta a lányomnak, pestos-tonhalas a fiamnak. Az asszony továbbra is tartja a spec. étrendjét. Én pedig hagymás babot csináltam, ami meg kell vallanom, betyárosan jól sikerült...

Környezet

Továbbra sincse jele sem rajtunk, sem a családban senkinek a megbetegedésnek. Kisebb nézeteltérések adódtak a nap folyamán, de ezeket még időben sikerült kezelni komolyabb veszekedés nélkül. Az egyik kedves barátunkat, aki séfként dolgozik ma elküldték a munkahelyéről, mondva, ha nincs kuncsaft, akkor személyzet sem kell. 

Este ültem a szobában és arra gondoltam, hogy ez nem történik meg, ez valami film vagy egy rossz álom. Hiába hall az ember arról, hogy mi történt az utóbbi hetekben más országokban vagy mi történik épp most, valahogy nem tudom elképzelni, nem bírom felfogni, hogy ez itt is megtörténjen és csak idő kérdése, hogy mikor. Nem azt mondom, hogy a tagadási fázisban lennék, csak mivel - szerencsére - ilyen nem történt még, az egész sejtelmes, homályos és bizonytalan. Van bennem egy kép, hogy mi várható, de ez leginkább a katasztrófa filmek és a TV-ben lárható valóság keveréke, érzem azt is, hogy nem ilyen lesz...Nem mondhatnám, hogy epekedve várom.