Hétvége van, szombat. 103 igazolt eset és az eddigi legnagyobb napi esetszám ugrás. Az utcán megjelentek a katonák, akik a lakosság biztonságérzetét hivatottak szavatolni. Meglátjuk, meglátjuk. Az mondjuk érdekes kérdés, hogy miért kell egy BTR-80-sal parádézni a belvárosban és ez kinek hoz extra megnyugvást? 
Amúgy szép lassan leáll Európa és az USA, egyre több országban áll le az élet egyre nagyobb mértékben. Az olaszok épp ma jelentették be, hogy a nem létfontosságú ipari termeléssel leállnak, Kaliforniában kijárási tilalmat vezettek be elsőként az USA tagállamai között, NYCben pedig meredeken mennek felfele a fertőzőttek számai.

Számunkra meglehetősen eseménytelen nap volt, ha nem számítjuk, hogy megtörtént az első parázs veszekedés a családban, amit egy pitiáner dolog váltott ki.

Beszélgettem ismerősökkel, mindenki úgy látjak ilyen vagy olyan okok miatt, hogy ez betyár nehéz időszak lesz és azok a pszichológusok, akik megőrzik ép elméjüket nagyon sok feladattal szembesülnek majd, ha végre egyszer elül a járvány.

Bujkál bennem egy gondolat, ami napok óta, ahogy az egész világra rátelepül ez a nyavaja, nem hagynyugodni. 
Vajon minden ott folytatódik, ahol abbamaradt idén januárban vagy lesznek-e változások, kisebbek vagy akár gyökeresek? Vajon lesz-e annyi esze a kollektív tudatnak, hogy máshogy kezdjen el élni? Kell-e a sokadik, messze nyaralás, függetlenül attól hogy hátizsákos vagy 5 csillagos száléodóban tervezik azt? Persze, jó dolog világot látni, én is szeretek utazni, de hol van az a morális határ, ami a még elfogdható szint. 
Aztán ott van annak a kérdése, hogy azok a boltok, amelyek az utóbbi időben szokszorosára emelték az áraikat és így extra profitot zsebeltek, azokat az emberek elkerülik-e a normál időkben jó messze? Én így tenném. A szolidaritás, együttérzés és eggyé tartozás totális szemen köpése, hogy valaki pár ezer, tízezer forint haszonért így viselkedjen.

83 a mai "nyertes" szám, mármint a hivatalos, a nem hivatalost meg senki sem tudja. 

Van egy olyan érzésem, hogy nem vesszük - MÉG - elléggé komolyan, csak ne legyen túl késő... Ma láttam egy pár perces SkyNews riportot a bergamoi kórházból... Háát minden elismerésem és emelem kalapom az ottani orvosok, nővérek áldozatos munkája előtt.

Otthoni munka

Megy a zsonglőrködés a gyerek digitális oktatása, a saját munkám, a kisebbikre fordítandó figyelem és idő valamint az ennivaló előállítása között. Jelenleg még vannak zökkenők, de ez egy jó önismereti terep és sokat lehet belőle tanulni. 

A kollégákkal történt beszélgetéseken is az jön át, hogy mindenki próbál adoptálódni a helyzethez, van akinek kevesebb, van akinek több tényezője van amit figyelembe kell vegyen Ma megkaptam azt a kérdést is, hogy szerintem meddig lesz ez az állapot fenntartva? Ötletem sincs, de ha megnézzük, hogy a többi országban hogy áll a járványgörbe, akkor az az érzésem, hogy még legalább két hónap hátravan, mire elindul lefelé.

Mivel ma péntek van, úgy döntöttem, hogy a mai napon legkesőbb 1600-kor befejezem a munkát. Majdnem sikerült is, kicsit csúsztam csak ki a saját magamnak szabott határidőből. 

Otthoni élet

A mai tanulás hozott egy parázs vitát, amit én csak hallgatóként éltem át. Valahol normális, hogy ha össze vagyunk szorítva mesterségesen, akkor előbb-utóbb lesznek surlódások, viták, veszekedések.

Környezet

Rajtunk és a környezetünkön szerencsére nem jelentkezik semmiféle tünet továbbra sem.

A mai, összesített esetszám 73. A tegnapi nap folyamán bejelentették, hogy év végéig egységes törlesztési moratórium lép életbe, na erre a hírre zuhant egy jó 6-7 Forintot az  HUF/EUR árfolyam. Azóta sem tért magához.  A kormány is azzal számol, hogy mire levonul a járvány többszáz ezer munkanélküli lesz. Háát kemény idők jönnek mindenkire nagyon úgy fest.

Van valami, ami nagyon zavar, sőt idegesít, dühít... A veszélyeztett korosztály nem érti, hogy az intézkedések azért vannak, hogy ne legyen tömeges megbetegedés és ők ne kerüljenek nagy bajba. Tele van a Facebook olyan posztokkal, ahol kérik az időseket, hogy ne menjenek közösségbe, számos felajánlás van fiatalabbak részéről, hogy megcsinálják a bevásárlást, csak ne mozduljanak ki az idősek, mert ha elkapják, akkor számukra ez végzetes lehet. A napokban olvastam valahol, hogy az olaszországi halottak átlagéletkora 78 év körül van. Kedves idősek, nyugdíjasok, kérünk benneteket, maradjatok otthon, mert ha nem, akkor sokkal tovább tart majd ez az egész és sokkal súlyosabb lesz a végelszámolás...

Otthoni munka

Beindult a távoktatás a gyereknek, a héten még csak e-mail-es formában. Azt kell mondanom, hála istennek, hogy a kisebbik még csak ovis.
Ma rá kellett döbbennem, hogy a 8 óra munkát nem fogom tudni abszolválni egyben, reggel van egy nyugodtabb periódus, akkor lehet hasítani, majd jön a gyereknek ez kell, az kell az iskolai feladataihoz. Bár számítógépet, laptopot engedtük használni limitált körülmények és felügyelet mellett, azért ez nagyon nem ugyanaz, amikor valakinek e-mailben kapott feladatokat kell megoldania... Nem baj, felnövünk a feladathoz, csak idő kérdése az egész. Rómát sem egy nap alatt építettek fel, ugye... 
Na de vissza a munkához. A reggeli pár óra után jön egy teljesen veszendő menő 2-3 óra (digitális oktatás, ebéd készítés, stb). Ebéd után van újra esély arra, hogy pár órát az ember dolgozzon. Mire elérünk a 1600-1700 óra magasságába, akkor még mindig van 1-2 óra, vagy több deficit és ezt már csak azután lehet behozni, amikor a gyerekek ágyba kerültek, elaludtak. Így a napi 8 óra szépen szétkenődik 14-15 órára, ráadásul az okos eszközök miatt sokszor akkor is megkapom az üzeneteket, amikor a már fent említett lyukas idők vannak. Ez viszont azért jó, mert mikor visszaesek a gép elé, addigra már van ötletem arra, hogy az adott feladatot hogyan kellene megoldani.

Otthoni élet

Ma a helyi FB oldalon valaki mélyhűtőládát keresett megvételre...A hozzászólók még a keresztvizet is leszedték róla, teszem hozzá joggal. Mindenhonna az folyik, hogy folyamatos a ellátás, lehetnek ugyan hosszabb-rövidebb ideig hiánycikkek, de nincs itt az armageddon és senkit nem fenyeget éhalál, hacsak jópár ilyen okostojás fel nem vásárol mindent ami a kezébe kerül. A helyi szupermarketben ma már maximálták az egy termékből vásárolható mennyisáéget 5 darabban, ez is megsüvegelendő intézkedés. 

Ebédre a gyerekek egyik kedvencét, tortillát csináltam. Nem nagy kaland, viszont finom és relatíve gyorsan el is készíthető. 

Környezet

Mindenki OK, leszámítva a sógort, akinek veseköve van és pár órát kórházban töltött majd délután hazaengedték azzal, hogy várják szeretettel a jövő héten.

Víruspozitívak az országban 58-an vannak a reggeli számok alapján. A mai sajtótájékoztatón már kvázi ténykent közölték, hogy készüljön mindenki, a jelenlegi szám csak a kezdet és jobb ha készülünk az ezres számokra.

Ma, leszámítva egy 30 perces egészségügyi sétát, végig itthon voltunk, várjuk, hogy történjen valami. Egyre jobban az jön át a hírekből, hogy ez a bezárkózás nem két hétig, de inkább két hónap vagy tovább tart majd.
A postásra viszont nagyon zabos vagyok, mert jött egy ajánlott levelem, de nem csöngetett be a jóember, hanem írt egy cetlit, hogy fáradjak be a postára a levélért... Most tényleg, ez kellett? Felfoghatatlan.

A tegnap megemlített áremelkedésről mára már példákat is lehet olvasni, például a csirkemell ára duplázott az utóbbi két hétben. Frankó :(

 Otthoni munka 

Eseménytelennek mondanám, gördülékenyen ment minden. Soha rosszabb munkanapot.
Ezzel az új helyzettel jó sok új érdekes dolog is bejött az életembe. Például az, hogy bővülnie kellene a csapatnak viszont most nem tudok személyes interjúkon részt venni. Minden online lett, az interjú meg videós. Meg kell vallanom, nekem ez tetszik, azt a technokrata mindenemet :) . Azon gondolkodtam, hogy a kollégák hogyan élik meg ezt a helyzetet. Szerintem holnaptól elkezdem hívogatni őket és beszélgetek mindenkivel pár percet. Ez jó ötletnek tűnik most.

 Otthoni élet

A gyerekek továbbra is nyúzzák egymást, lehet ez a normális állapot, nem tudom, viszont az biztos, hogy egyre hamarabb emelem fel a hangom. És ez nem jó..
Holnap indul a digitális oktatás, repesve várom.
Egy dolgot észrevettem magamon már így pár nap után is, jelesül azt, hogy a hobbym, ami nagy százalékban töltötte ki a napjaimat és állandó vita tárgya volt, visszaszorulóban van. Nem érzek óriási késztetést, hogy napi szinten űzzem, ha van szabadidőm, nem megyek egyből és csinálom. Kérdés, hogy ez hosszútávon is megmarad vagy ez csak egy átmeneti zavar, diszorientáció, a kialakult helyzet miatt. Amúgy még mindig nem fogtam fel a helyzetet teljesen.
Ja és a pincelejáró lámpája elkezdett villogni, szuper időzítéssel, most kell szereznem egy izzót mert persze tartalék az nincs itthon. Miért is lenne?

Azt is ki kell találni, hogy mi legyen az ebéd az elkövetkezendő napokban. Tétetelezzük fel, hogy minden 5. nap megyek el vásárolni az azt jelenti, hogy 5 napra minimum tudni kell, hogy mit akarok főzni, ráadásul bele kell kalkulálni, hogy valami éppen nincs a boltban, akkor jön a B-terv, szóval az 5 az inkább 7 vagy 10.  

Környezet

Semmi változás, minden olyan, mintha egy nagyon hosszúra nyúlt hétvége lenne.

Vajon ha ennek vége van, akkor mennyiben változunk meg mi magunk, mennyire változik meg a családunkhoz fűződő viszonyunk, milyen lesz az első találkozás a barátokkal, kollégákkal? Fel nem foghatom és jelen pillanatban nagyon távolinak tűnik. 

A mai napon a pozitív koronavírusosok száma, már akiket elkapott a rendszer, elérte az 50-et. Mindenkit arra kérnek, hogy csak akkor menjen ki a házból, lakásból, ha feltétlenül szükséges. Van, akinek sikerül, van akinek nem. Ma volt először hivatalos becslés a jövőre nézve, hogy heteken belül az ezres számot fogja elérni a fertőzöttek száma. A pesti helyszínen kívül több vidéki városban is alakítanak ki kórházi ágyakat a betegek számára.

Gyógyszertár

Be kell vallanom, hogy el kellett mennem gyógyszertárba vitaminért a gyerekeknek és az öregeknek. A következő vásárlást nem tervezem csütörtöknél előbb.

A gyógyszertár egy igen jó tapasztalás volt. Az emberek kezdik komolyan venni amit kérnek és azt kell mondanom, hogy többen voltak azok, aki tartottak 1m távolságot a többiektől. Vannak persze olyanok, akik a többiek nyakán lihengnek, de remélhetőleg egyre kevesebben lesznek. Azt pedig már csak halkan jegyezném meg, hogy attól, hogy nyilt téren, a bejárat előtt várakoznak az emberek, nem kellene bagózni...

A gyógyszertáros néni viszont nagyon kedves volt, bár látszott rajta, hogy nagyon fáradt. Sikerült az utolsó két vitaminos dobozt megkaparintanom, most remélhetőleg nem kell hosszú ideig menni.

Money, money, money

 Egyre jobban a figyelem központjába kerül az emberekre gyakorolt anyagi vonzata is ennek az egész járványnak. Az elsődleges hatás a pánikvásárlás és az ebből fakadó extra kiadások. Akik pont kijönnek a hó végén a pénzükből, azoknak a többlet vásárlás nehezen megoldható problémát jelent és akkor még nem is szóltam arról, hogy a kereslet-kínálat törvénye miatt az árak is megugrani látszanak. Az emberek úgy vásárolnak, mintha nem lenne holnap, a boltok pedig hullámzó készletekkel próbálnak kiszolgálni mindenkit.. 
A másik, majdnem azonnal jelentkező probléma az a gazdasági lassulásból fakadó munkahely elvesztése, ami már érezteti a hatását olyan helyeken, amelyek már részlegesen vagy teljesen leálltak. Ilyenkor a munkavállaló vagy kijelenti, elküldi az alkamazottat vagy ha van erre tartaléka, akkor próbálja megtartani. Kérdés, hogy mi a jobb, elküldeni valakit majd újra felvenni amikor elvonutl a vihar, vagy próbálni megtartani, mégha nem is azonos feltételekkel, amíg nem tudja ellátni a feladatát. Meg persze sok kkv nem is tudná ezt megvalósítani az általános forráshiány és tartalékképzés hiánya miatt.
Mivel a tőzsdék is beszakadtak az utóbbi kb 2 hétben ezért azok, akik valamiféle befektetésben tartották a pénzüket, azok is kénytelenek jelentős veszteségeket elszenvedni. Várható, hogy a lakáspiac is, ami az utóbbi években szárnyalt, be fog zuhanni, mert drasztikusan lecsökken a kereslet valamint a munkahelyek elvesztése miatt egyre többen lesznek, akik nem tudják fizetni a törlesztőrészleteiket és a lakás teljes elvesztése helyett próbálják majd a veszteségeiket minimalizálni.

Otthoni munka

Ma volt valami az internettel, mert valahogy nem mentek olyan gördülékenyen a dolgok, mint eddig. Nem is csoda, hiszen jóval nagyobb forgalom van. Az itthoni munkába a gyerekek zsivaján túl beszűrődik a hírek állandó monitorozása, valahogy mindig odakalandozom... Ettől nem lesz jobb, rosszabb sem mondjuk, csak elvonja a figyelmemet. .A napi sajtótájékoztató is részévé válik a napi rutinunknak, noha sok kézzel fogható információval ma nem (sem) lettünk gazdagabbak. 

Otthoni élet

Lassan indul a digitális suli, ehhez csináltunk egy e-mail-t a gyereknek, meg persze némi hálózat építésre is szükség van, ezt is elkezdtem, talán holnap már kész is lesz. Az idő szép volt ma, így a gyerekek legalább tudtak kint rohangálni, annyit mondjuk nem, hogy lefáradjanak nagyon, de annyit igen, hogy levegőn legyenek.

Az ebéd ma nem a gasztronómia csúcsa volt, diós tészta a lányomnak, pestos-tonhalas a fiamnak. Az asszony továbbra is tartja a spec. étrendjét. Én pedig hagymás babot csináltam, ami meg kell vallanom, betyárosan jól sikerült...

Környezet

Továbbra sincse jele sem rajtunk, sem a családban senkinek a megbetegedésnek. Kisebb nézeteltérések adódtak a nap folyamán, de ezeket még időben sikerült kezelni komolyabb veszekedés nélkül. Az egyik kedves barátunkat, aki séfként dolgozik ma elküldték a munkahelyéről, mondva, ha nincs kuncsaft, akkor személyzet sem kell. 

Este ültem a szobában és arra gondoltam, hogy ez nem történik meg, ez valami film vagy egy rossz álom. Hiába hall az ember arról, hogy mi történt az utóbbi hetekben más országokban vagy mi történik épp most, valahogy nem tudom elképzelni, nem bírom felfogni, hogy ez itt is megtörténjen és csak idő kérdése, hogy mikor. Nem azt mondom, hogy a tagadási fázisban lennék, csak mivel - szerencsére - ilyen nem történt még, az egész sejtelmes, homályos és bizonytalan. Van bennem egy kép, hogy mi várható, de ez leginkább a katasztrófa filmek és a TV-ben lárható valóság keveréke, érzem azt is, hogy nem ilyen lesz...Nem mondhatnám, hogy epekedve várom.

Ma volt még arra lehetőség, hogy a gyerek iskolájában gyorsan összeszedjem a dolgait. Szerintem nem volt 2 perc, amíg bent voltam.

Első bevásárlás...

Azt kell mondanom, hogy kellemes meglepetés volt az árukészlet, mert szinte mindenből volt a boltban, ha nem is teljes feltöltéssel, de volt zöldség, gyümölcs, tartós élelmiszer. Persze ma is láttam olyanokat, akik a bevásárlókocsikat púposra pakolták, de remélhetőleg ez a jövőben változni fog. Összesen két embern láttam maszkot és azt vettem észre, hogy az emberek viselkedése nem, illetve nem sokat változott. Ugyanúgy rámálltak a sorban és a polcoknál is, mint normális időkben. Azon is elgondolkodtam, hogy mi a jobb, ha a látványpékségnél saját kezemmel veszem el a pékárút vagy az odakészített fém szedővel. Végül úgy döntöttem, hogy nem ott veszek pékárút.

A pékségben már vegyesebb volt a kép, ott - szerencse a reform étkezésünknek - minden olyan pékárú volt, ami a következő napokra kell nekünk. Vizes zsömle/kifli már persze nem volt 10:00 körül, ezt sérelmezte is az előttem álló hölgy. Mondjuk azután, hogy elmondták neki, hogy az van, amit lát, nem is értem, hogy mi volt a gondja.

A bevásárlásnál amúgy egy saját protokolt vezettem be, ami a következőkből áll. Szétválasztom a bal kezem és a jobb kezem által végzett "feladatokat", azaz a bal kezemmel pakolom a dolgokat, a jobb az nem ér semmihez, ami a boltban van. A bevásárlás végén pedig a kocsiban jön egy kézfertőtlenítés. Nem bombiztos, de ki tudja, ha pont ez kell ahhoz, hogy ne kapjuk be, akkor miért ne.

Otthoni munka

Mivel már korábban is dolgoztam egy-egy napot otthonról, ezért e fajta munkavégzés nem volt új számoma. Azért persze furcsa volt, hogy most mindenki otthonról volt. A gyerekek hagytak dolgozni, nem rohangáltak be hozzám és még a szokásos, napi sajtótájékoztatót is meg tudtam nézni zavartalanul.

Otthoni élet

A gyerekek már most elkezdtek unatkozni, ami abból is látszik, hogy egyre többet vitatkoznak. Az már most látszódik, hogy azzal, hogy én napközben dolgozom, a feleségem pedig diplomamunkát ír, a gyerekeket valami olyan feladatokkal kell lekötni, ami 15 percnél tovább leköti őket és persze nem nézhetnek Tv-t egésznap... Na, de majd csütörtöktől jön a digitális oktatás, az lesz a szép világ.. 

Ennivalóval ugye nincs gond (még), hiszen egy jól sikerült bevárlás sorozat áll a hatunk mögött, mondjuk bitang sokat költöttünk, de ezek az indulóköltségek és csütörtökig nem is tervezem, hogy kilépünk a kapun.

Ebédre csináltam egy reform zöldborsó főzeléket virslivel és tükörtojással, ami egész jól sikerült volna, ha nem kell elmennem a telefonomért és nem kap oda kicsit a borsó.

Az idilbe egyedül a szomszéd építkezés állandó ütvefúrózásának hangja zavar bele. Inkább most, mint a 4. héten... 

Környezet

Jelenleg senki nem mutatkozik semmiféle tünet, viszont két külföldön élő ismerős is arról számolt be, hogy nem a legjobban érzi magát. Láz, izomfájdalom, hátfájás, stb, stb. 

Szerdán március 11-én a kormány vészhelyzetet hírdetett ki, aminek értelmében beutazási tilalmat rendeltek el Kínából, Dél-Koreából, Iránból és Olaszországból, visszaállítják a határellenőrzést a szlovén és a horvát határokon, akik fertőzőttnek nyilvántott területről jönnek, önkéntes karanténba kell vonuljanak 14 napra, bezártak az egyetemek és távoktatásra állnak át, a 100 főnél nagyobb beltéri és az 500 főnél nagyobb kültéri rendezvényeket betiltják. Ez volt szerdán.

Természetesen, ahogy az lenni szokott minden bizonytalanság idején, az emberek elkezdtek bevásárolni kb mindent, amit felleltek a boltokban. Elfogytak az áruk a boltok polcairól, a gyógyszertárakból. 

Pénteken, március 13-án este már ott tartottunk, hogy az általános és közepiskolákat is digitális oktatásúvá alakítják át 03.16. hétfőtől.  Én már itthonról dolgoztam.

Szombaton és vasárnap azzal foglalatoskodtunk, hogy rendbe tegyük a kamrát, próbáltunk annyi helyet felszabadítani, hogy a vásárolt dolgainknak helyet szorítsunk. Nem vettük meg a fél boltot, már ami maradt, ha a számításaim helyesek, akkor kb 1 heti élelmiszer van itthon, csokiból és kekszből kevesebb. Nem vettünk 30 guriga wc papírt ;) 

Vasárnap még egy utolsó családi ebéd volt, ahol mindenki, aki jelen volt, próbálta a helyén kezelni a helyzetet, persze tudjuk, hogy lesznek gondok, sok a bizonytalanság, de próbáljuk a helyén kezelni a helyzetet.

Jelen pillanatban még nemhogy felmérni, de felfogni sem tudjuk, hogy az elkövetkezendő heteket, hónapokat milyen állapotban fogjuk átvészelni. A bizonytalanság, a bezártság és a külső függőségek mind olyanok tényezők amelyekre nem lehet és nem is tudunk felkészülni. Két kisebb gyerekkel vágunk neki ennek a megpróbáltatásoknak, az látszik, hogy ők már most nehezen fogják tűrni, hogy be legyenek zárva a házba. Szerencse, hogy van kert, ahova kimehetnek.

Sziasztok!

Gondolom sokan vannak akik a jelen helyzetben úgy gondolják, hogy meg kell örökíteni ezeknek a napoknak a történéseit, hogy egyszer majd objektíven nézhessünk vissza.

Kis háttér, ha nem a jelenben (2020) olvasod a következő bejegyzéseket.

Valamikor 2019 telén, egyes források szerint Novemberben, más források szerint Decemberben, a kínai Vuhan (Hubei) városából indult ki a SARV-Ver2, vagy ahogy mindenki nevezte COVID-19, koronavírus járvány. Első hetekben csak kevés információ jutott ki Kínán kivülre, az első komolyabb hír az volt, hogy Vuhant lezárták es nem engedik, hogy oda be- vagy onnan kijöjjön bárki is. Az első kínai halottat január 10-én ismerték el a kínaiak.

A vírus a karantén ellenére átterjedt először a környező országokra majd a teljes Ázsiára, Európára és Amerikára. Március elejére 4 jelentős gócpont alakult ki Vuhan-Kína, Irán, Bergamo-Olaszország és Seattle - USA. 

Március közepére Európa szinten minden országában utazási tilalmat, határellenőrzéseket, orvosi ellenőrzéseket rendeltek el. Bezártak az óvódák, bölcsödék. Az általános és középiskolák valamint az egyetemek online, digitális oktatásra álltak át. Rengeteg munkahelyen az otthonról dolgozás lett a preferált munkavégzési forma. Elmaradtak koncertek, szíínházi előadások, rendezvények. Bezártak a mozik és korlátozták az éttermek nyitvatartását is.

Mindezt azért, hogy a vírus terjedését lelassítsuk és ne zúduljanak rá a betegek az orvosi ellátórendszerre. 

Mivel ez az egész elég jól dokumentált, nem magáról a járványról akarok írni, hanem arról, hogy mi, mint család, hogyan éljük meg a karantént, az előttünk álló heteket.